Hihetetlen, hogy közel fél évszázad után ismét eljutottam a hegyhátszentjakabi táboraink egykori helyszínére, ahol együtt éltük át a felejthetetlen tábori napokat.
Egy korábbi összefoglaló cikk az Istvános táborokról. Kattints IDE!
Emlékeztek e a főzésekre, a kunsztokra, a sok-sok nevetésre, játékra, barátságokra, nyári szerelmekre? Én hallom a „Hej halászok, halászok…” dallamát, hallom a tábortüzek ropogását és most is látom ahogy a fényében feldereng egy-egy kedves arc és együtt énekeljük a „Falu végén van egy kút, hová minden út belefut…”
A ti utatok merre vitt?
Szabó Péter egykori táboros, azóta felnevelt öt gyermeket és családja kirándulása révén jutottam el az Őrségbe, az egykori portya útvonalainkon lévő helységekbe. Megannyi emlék jutott eszembe például a Lidi pénzünk, Dominik Misi tábori esküvője, Böbe néni megfürdetése a Vadása-tóban, gyalogtúra a hegyen keresztül, a vihar, amelyben mindenünk elázott, Patonyi tanárúr Moszkvicsa, mint játék kellék, Lencs és Kmetty ökörködése, a tábori kassza elrablása stb., stb.
Nektek mi jut eszetekbe? Írjátok meg!
Várom és addig is szeretettel ölellek benneteket!
Gizi néni
