Nagyon haragudna rám ezért, hogy írok róla. Évtizedes találkozásainkon soha nem engedte, hogy róla beszéljünk. Számára az ügy volt fontos, a Baráti Kör létrehozása, műkődése és jövője. Alapító volt.
Csendben, a háttérbe meghúzódva intézte a bírósági bejegyzést, létrehozta honlapunkat és okos tanácsaival folyamatosan lendítette előre közös ügyeinket.
Egyszer vállalt nyilvános szereplést: 2012-ben az Első Országos Istvános Találkozón, amikor a portánál ő fogadta és üdvözölte az iskolába érkező öreg diákokat, tanárokat. Kereste az ismerős arcokat, a diákkori cimborákat, a kedves régi lányokat. Nagy örömmel mesélte, hogy talált közöttük ismerősöket. Nagyon büszke volt arra, hogy Mirko unokája akkor született, amikor a Baráti Körünk.
Féltette jövőnket, aggodalommal figyelte, hogy jönnek-e a fiatalabbak, s hogy az újak össze tudják-e tartani az Istvános közösséget.
S mennyi anyagot gyűjtött osztályfőnöke Busa tanár úr emlékfüzetéhez, amit már soha nem ír meg.
Rácz Peti elment a minden élők végső útján. Hiányozni fog nyitottsága, őszinte kritkája, ügyszeretete, okos javaslatai, ötletei a Baráti Kör munkájához. Nekem pedig a nagy beszélgetések, szerény kis virágcsokrai, mert ő soha nem jött üres kézzel és üres szívvel.
Szabó Balázsné dr.
