I. Istvántól Szent Istvánig
A magyar iskolák nevelési rendszerében, a két világháború között igen nagy szerepe volt az iskolai hagyományoknak. Az intézmények szellemi örökségként kapták elődeiktől a tradíciókat és nemzedékről nemzedékre tanárok és diákok tudatosan ápolták ezeket. A hagyományok tükröződtek az iskolák szellemiségében, erkölcsi nevelésében, követelményekben, szokásokban és tárgyi emlékekben A hagyományok erősítették a közösséget, megalapozták a diákokban a valahová tartozás érzését.
Budapesten a Mester utcai Felsőkereskedelmi Fiúiskola is gazdag hagyományokkal rendelkezett, amelyekről a korabeli évkönyvek tudósítanak. Az öregdiákok elbeszéléseiből pedig megtudhatjuk,hogy életre szóló hatásuk hogyan gazdagította a növendékek személyiségét. Az iskolai hagyományok legfontosabbika az intézmény névadója, a névadó munkássága, életműve. Az iskolák neve érték, hordozza az elért eredményeket,az egykori tanítványok sikereit. 1926-ban – mint számos iskola ebben az időben – a Mester utcai Felsőkereskedelmi Fiúiskola is patrónust és nevet választott magának.
A tantestület úgy döntött, hogy az államalapító, első királyunkról, Szent Istvánról nevezik el az iskolát. Az intézmény eszmeiségében, erkölcsiségében, hazaszeretetre, kötelességteljesítésre nevelésben példaképének tekintette Szent István királyt. Nem csak az államalapítót, hanem a kultúrpolitikust is tisztelték benne, aki Pannonhalmán létrehozta a (pap) tanárképzést, kézműipari oktatást, a kertészkedést. István király munkásságát még életében nagyon sokan elismerték és nevéhez a tisztelet és a becsület jeléül már uralkodásának elején a „szent” szót kapcsolták. A névadást követően, Szent István arcképe felkerült az igazgatói iroda falára.
A diákok zöldbársony sapkájukon büszkén viselték a névadót ábrázoló jelvényt és az iskola új nevét. Rövidesen elkészült az iskola selyemzászlaja is, amelyre aranyszállal hímezték: Szent István Felsőkereskedelmi Fiúiskola. Az intézmény ezen a néven írta be magát a fővárosi kereskedelmi szakoktatás történetébe. Az iskola országosan ismert, és elismert sportsikereit is a Szent István név fémjelezte. A második világháborúban, az igazgatói iroda berendezéseivel együtt örökre eltűnt a Szent Istvánt ábrázoló kép is.
Nyoma veszett a közösség életében oly nagy szerepet játszó iskolazászlónak is. A háború után eltűntek a régi diáksapkák, az újak színe sötétkék lett és a rajta lévő jelvényen az I. István ábrázolás és név állt. 1952-ben ugyanis az eredményeiről jól ismert Szent István iskolát, I. Istvánra keresztelték. Az 1913-ban épült páratlan szépségű iskolaépület aulájában márványtáblába vésték e történelmi tényt. A tantestület némán tudomásul vette a változást az diákok pedig már az „I. Istvánba” jártak. Az új kor nem kedvezett a régi hagyományoknak.
Az egykori diákoknak oly sokat jelentő tradíciókat csupán az érettségi találkozóikon keresték elveszett ifjúságuk emlékei között az öregdiákok. A névváltozás fájó emlék maradt. A nagy múltú iskola 1987-ben ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. A centenáriumi készülődés során feltárult a múlt, felszínre kerültek a régi értékek.
Tanárok és tanulók iskolakutató munkájukban szembesültek az iskola korábbi nevével és egyre gyakrabban merült fel a kérdés: „Miért lettünk Szent Istvánból I. István?” Az iskola épületében nem volt semmilyen István király ábrázolás, ezért fordult az iskola a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz, amelynek munkatársai azonosultak a kéréssel és nyilvános pályázatot írtak ki a díszterem 4,45×10 m-es falfelületére készítendő Szent István ábrázolásra. „Kell egy állandó olyan személyhez szóló személyes indíttatású, vizuális élmény a tanulóknak,amely részben tisztázza előttük, hogy az iskola jellegéből következően miért éppen Szent István nevét viseli..” – írta a pályázati felhívás, pedig a tanulók ekkor még az I. Istvánba jártak. 1986-ban az iskolához hűséges egykori tanítványok létrehozták az öregdiákok baráti körét.
Elhatározták, hogy helyreállítják az épületben lévő első világháborús emlékművet, amely az ötvenes években lett barbár módon megrongálva. amikor összetörték azt a márványtáblát, amely a háborúban elesett tanárok és diákok neveit tartalmazta. A fénykép alapján rekonstruált márványtábla avatásán, 1988 március 31-én kettős megemlékezésre került sor az iskola színe előtt . Megemlékeztek a Szent István év alkalmából az alapító királyról és emlékeztek azokra a régi diákokra, akik életüket adták hazájukért a harctereken. Az ünnepi gondolatok között hangzottak el az alábbiak:
„Szent Istvánt is I. Istvánná akarták törpíteni azok a politikusok, akik a maguk szabta öt éves perspektívákon kívül, történelmi dimenziókban nem tudtak, vagy nem kívántak gondolkodni, a múltat és a régmúltat a jelenkor mércéjével kívánták mérni. Az ősöktől a jelenkor ismeretét és politikai gondolkodását kérték számon .És aki ennek a mércének nem felelt meg, az nem lehetett igazán nagy ember.
Figyelmen kívül hagyták azt az alapvető igazságot, hogy a politika a lehetséges dolgok és nem a vágyak tudománya. Mindenkinek a maga korában, annak normái és lehetőségei szerint van módja cselekedni. Az első királyunk szentté avatása nem egy klerikális lépés volt, hanem egy nagy történelmi és politikai teljesítmény elismerése. Abban a korban ugyanis ez volt az elismerés legmagasabb foka.” A hallgatóság egy része ekkor döbbent rá, hogy mi is volt a névváltozás oka. A diákokat legjobban Hobó döbbentette meg, amikor koncertet adott az iskolában és így üdvözölte a hangosan lelkesedő ifjúságot: ”Szevasztok Szent István iskolások”.
A Szent István Felsőkereskedelmi Fiúiskola jeleskedett minden sportban, különösen a labdarúgásban. Ezt a hagyományt elevenítette fel Patonyi László tanár úr, aki 1973-ban megszervezte a labdarúgó szakosztályt. A fiúk fényes sikereket értek el nemcsak itthon, hanem szerte a világban. A futball szakosztály 1988 májusában felvette a Szent István nevet és megrendezték négy külföldi és négy hazai csapat részvételével a Szent István Kupáért folytatott labdarúgótornát. Érlelődött a helyzet, mígnem egy szokásos testületi megbeszélésen az igazgatónő szavazásra tette fel a kérdést:
„Vissza akarjuk-e venni az iskola régi nevét, legyünk-e újra Szent István?” Néhányan tartózkodtak de a többség örömmel megszavazta a kezdeményezést. Kapóra jött a Szent István Emlékbizottság felhívása, amely az államalapító halálának ezredik évfordulója alkalmával azt kérte, hogy az István királyról elnevezett iskolák közös programokkal készüljenek az évfordulóra.
A Mester utcaiak a felhívásra az alábbi levelet küldték az emlékbizottság iskolákat összefogó képviselőjéhez 1988. május 17-én: „Tantestületünk és a régi diákok baráti köre kezdeményezi, hogy iskoláink vegyék vissza mindnyájan a Szent István nevet. Arra kérjük, hogy javaslatunkat továbbítsa a többi iskolához és a Szent István Emlékbizottsághoz. Szeretnénk, ha az emlékbizottság segítségünkre lenne az ügy lebonyolításában.” Azt remélték, hogy segítségükkel sikeresebb lesz a névváltozás.
S mert javaslatukra válasz nem érkezett, a névváltozást egyénileg kezdeményezték a felettes hatóságnál, a Fővárosi Tanácsnál 1988. július 2-án. „Iskolánk szeretné a Szent István évforduló tiszteletére visszavenni a Szent István nevet. Erről tantestületi döntés született. Kérjük a lebonyolítás első lépéseként bejelentésünket elfogadni és a további tennivalókat megjelölni.” 1988. július 26-án megérkezett a Fővárosi Tanács illetékesei válasza: „Kérem, hogy a névváltozást az MSZMP kerületi pártbizottsággal egyeztetve, indokolva szíveskedjék osztályunkra felterjeszteni, hogy a javaslatot az illetékes fórumokhoz továbbítani tudjuk.” Még ebben a hónapban levélben kérték az MSZMP IX. kerületi bizottságától az egyeztetést.
Többszöri sürgetésükre 1988. október 20-án megérkezett az alábbi válasz: „Véleményünk szerint ez a kérelem és hivatkozás lehet időszerű és a baráti kör támogatását élvező, de nem tartjuk eléggé indokoltnak. Iskolájuk jelenlegi nevén kezd egyre ismertebbé válni, korszerű kezdeményezései kísérleti eredményeként, amelyekről publikációk is megjelentek. Örömmel követtük nyomon az egyre nagyobb visszhangot, szakmai méltatást és érdeklődést. Ez a sikert ígérő, az iskola egészét megmozgató koncepció kidolgozás és próbálkozás már az I. István Közgazdasági Szakközépiskola nevével fémjelzett.”
Annak ellenére, hogy a pártbizottság a kérésüket nem pártfogolta, a névváltoztatási szándékukat felterjesztették a Fővárosi Tanács illetékeseihez 1989 áprilisában.
Levelükre félév múlva október 31-én a következő válasz érkezett: „A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a művelődésügyi miniszter 9/1989. (IV.30) MM számú rendelete 5.§-ban biztosított jogkörében 1989. október 1-i hatállyal Szent István Közgazdasági Szakközép Iskola IX. Mester utca 56 elnevezés használatát – a nevelőtestület, a diákönkormányzat, a szülői munkaközösség, valamint az intézmény nevelő-oktató érdekelt szervek javaslatának figyelembe vételével engedélyezte.”
A rendszerváltozás beköszöntött a Mester utcai iskolába.
dr.Szabó Balázsné
