A IV. Országos Istvános Találkozóról.

A legszebb tavaszi hónap végén, májusban immár negyedik alkalommal nyitotta ki kapuit iskolánk a régi diákok előtt. Reggeltől késő délutánig bolyonghattunk a jól ismert folyosókon, megkereshettük osztálytermünket, tablónkat, az iskolai hagyományokat őrző és kegyeleti helyeit, képzőművészeti alkotásait.

A baráti körünk is igyekezett emlékezetessé tenni e napot. Bemutattuk új kiadványainkat. Chikán Attila professzor úr elismerő szavakkal méltatta nemcsak az új interjúkötetet, a Lépcsőfokok-2-t, hanem az iskola oktató, nevelő munkáját is, amelyet negyven éve ismer, és amelynek eredményességét tükrözik a régi diákokkal folytatott beszélgetések is. 17 régi diákkal készítettek interjút életükről, munkájukról az egykori istvánosok. A kötetet ismét Béki Gabi szerkesztette. Szép könyv lett a beszélgetésekből.

Horváth Tamás tanár úr legújabb kutatásai nyomán feltárult az iskolánkat alapító Fillinger Károly igazgató úr élete és munkássága.
Értékes, érdekes előadásában Horváth Tamás bemutatta a tanári emlékfüzetek kilencedik számát, amely az alapítónk emlékét idézi.
A jelenlévők érdeklődését jelezte a gyorsan fogyó kiadvány.

Kedves színfoltja volt az összejövetelnek dr Nagyné Horváth Márta igazgatónő köszöntése és Huszár Emese 11. d osztályos tanuló Weöres Sándor versének csodálatos tolmácsolása.
Nagyon örültünk annak, hogy hét osztály, az 1965. IV.B, 1965. IV.A, 1965. IV.D, 1966. IV.D, 1968. IV.C, 1975. IV.D, és 1970. IV. D találkozót szervezett erre a napra.
Azért is szerencsés a találkozók ilyenkor tartása, mert az egykori tanárokat is hívjuk erre a napra és velük is lehet beszélgetni.
Az idei országos találkozó fénypontja dr Fekete Józsefné Katinka néni feledhetetlen tanárunk emléktáblájának átadása az 1966-ban végzett IV.D osztály tanulói részéről. E páratlan eseményen részt vettek Katinka néni lányai, a család tagjai. Az emléktáblát Kiss Attila István igazságügyi szakértő az alábbi gondolatokkal adta át az iskolának:

Azt mondják, hogy egy márványtábla önmagáért beszél…
De azt azért el kell mondani valakinek, hogy ez hogy került ide és miért.
Igen tisztelt igazgató asszony,
igen tisztelt elnök asszony,
igen tisztelt megjelentek, hölgyeim és uraim, kedves osztálytársak!

Először is köszönjük a szervezőknek, hogy együtt ünnepelhetünk. Nagyon jó visszatérni a régi falak közé, bemenni a régi osztálytermünkbe, nosztalgiázni egy kicsit a fiatalságunkról.
Ugyanakkor ez a szép nap, a volt istvánosok találkozója megfelelő alkalom arra, hogy szeretett osztályfőnökünk , Katinka néni tiszteletére emléktáblát helyezzünk el volt iskolánk, akkori nevén I. István Közgazdasági Technikum, mai nevén Szent István Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium falán.

Nyilván más tanárt, osztályfőnököt is szerettek és tiszteltek tanítványai, és most az emléktábla kapcsán rájuk is szeretettel gondolunk, de nekünk Katinka néni, dr. Fekete Józsefné különleges helyet foglal el az életünkben.

Ha most így idős fejjel visszagondolunk az akkori időkre: Katinak néni a hatvanas évek elején egyáltalán nem volt néni, hanem egy fiatal nő, aki negyvenes éveinek elején járt, mi pedig nagyon fiatalok voltunk a magunk 14 évével. Óriási létszámmal, 47 fővel indult az I.D osztály 1962-ben.
Különleges helyzet volt ez: az ország minden részéből jöttek ide gyerekek, sok helységnek még a nevét sem hallottuk korábban. Talán olyan gyerek is volt köztünk, aki még nem is látta a fővárost, elveszettnek érezte magát távol a szülői háztól a hatvanas évek beton-rengetegében.

Osztályfőnökünk, Katinka néni volt az, akihez minden gondjukkal odafordulhattak, aki figyelemmel kísérte életüket, akire mindenben számíthattak, és aki az akkori időkben politikamentesen tanított. (A nagyszájú pesti gyerekeknek nem volt szükségük babusgatásra, ők más szempontból okoztak fejtörést osztályfőnökünknek.)

Katinka néni történelmet tanított nekünk. Akit érdekelt a tantárgy, nem felejti el az óráit, tiszta logikáját, hatalmas tárgyi tudását, érdekes okfejtéseit.
Bár mi is már kifelé megyünk azt életből, nagy fájdalmat okozott nekünk, hogy Katinka néni eltávozott.

Szerettük volna emlékét megőrizni és úgy gondoltuk, hogy ő, aki sok gyereknek volt tanára, mentora, segítője ebben az iskolában, megérdemli, hogy emléktáblával tisztelegjünk előtte, magunk és az összes volt istvános nevében.
Kedves Katinka néni!
Tudjuk a verset Adytól?
„Ifjú szívekben élek tovább”
Én hozzátenném: „Nem akadályozhatnak meg ebben gonoszok és ostobák!”
És végezetül egy rövid Petőfi idézet mai korunkra:
„Az idő igaz, s eldönti, ami nem az”
Drága Katinka néni, így legyen!
Köszönöm, hogy meghallgattak.

A szöveget írta: Megyeriné Domokos Judit

Versidézetekkel kiegészítette és elmondta Kiss Attila István, Katinka néni által kinevezett „örökös osztálybizalmi”, igazságügyi szakértő.
Elhangzott 2015. május 30-án 10:30, a IV. Országos Istvános Találkozón.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük