2013.05.25.
A második Istvános találkozóra sok régi tanár és diák jött el. Az eseményről dr.Szabó Balázsné számol be:
„Korán reggel vártak bennünket a az ünnepi ruhába öltözött mai “Istvánosok”. Dr.Nagyné Horváth Márta igazgatónő megnyitó szavait vidám, szellemes műsor követte.
Összehasonlították az egykori diákok életét a maiakéval. Nagy derültséget okozott a műsor minden mozzanata. Ezt követően a magyar történelem megelevenítését láttuk igen szellemes előadásban. Köszönet érte Tóth Andrea, Benkő Ildikó és Bálint István tanároknak. Horváth Tamás tanár úr “Iskolánk sporttörténete” c. előadását nagy figyelem és hálás köszönet övezte.
A vendégsereg 13 órakor találkozhatott nyugdíjas tanárainkkal, akiket dr Nagy Márta a baráti kör alelnöke és az igazgatónő üdvözölt. Örültek egymásnak és a régi tanítványoknak. A vendégsereg késő délutánig csivitelt a 201. teremben. A nap nagy eseménye volt a délutáni táboros találkozó, amelyet Pertl Gábor tanár úr vezényelt le, játékkal, emlékek felidézésével, és felcsendült “A hej halászok…”nosztalgikus dala is búcsúzáskor. Az iskolával közösen sikerült hagyománnyá tenni a május végi nyitott kaput……
Meg kell emlékezni a kiállítások ujjá alakításáról és arról, hogy Anka Marika felajánlotta a Nemzeti Galéria meglátogatását a szereplőknek. Nagy érdeklődés övezte kiadványainkat is.
Sokan búcsúztak a találkozó végén így: „Jövőre veletek…” Örülünk, hogy az iskolával közösen sikerült hagyománnyá tenni a május végi nyitott kaput.”
A Galériában már láthatóak Koknya Csaba fotói, de szívesen fogadunk az eseményről szóló vagy régi fényképeket a baráti kör e-mail címén.
Pert Gábor beszámolója a nomádtáborosok találkozójáról:
Az Istvánosok találkozója részeként közel hatvan, 1976 és 1995 közötti nomádtáboros, volt diák és tanár találkozott a díszteremben.
Mivel a régi táborok legfőbb alkotóeleme a közös játék és vidámság, a kicsiny, ám lelkes szervezőcsapat igyekezett vidám, játékos formát adni a közös visszaemlékezésnek. Igazán színes, a táborok húszéves történetét lefedő társaság gyűlt össze, amint ez az első, „leg”-eket kutató közös feladatból is kiderült. Voltak itt a legelső, 1976-os orfűi táborból (Gizi néni és Böbe néni, no meg Papi Attila, Tick László, Dominik Mihály, Pertl Gábor) és persze a legutolsó, 1995-ös várföldeiből is (Stefán Mariann, Beck Dávid, Gulyás Zsolt, Vigh Péter).
A legrégebb óta táborozó nomád Harmat Zsiga bácsi volt, ő 1959-ben kezdte ezt az életformát Kossuthos diákként. A jelenlévők közül Csoncsi 16 istvános táborban is részt vett – igaz, ez a szám a két Csoncsi együttes teljesítménye (Anda Péter 1981-ig, Tamás 1979-től 1992-ig táborozott). A legtöbb ereklyét – pl. egy 1977-es 0. táborparancsot – Kis Zsuzsa őrizte meg.
A legek kapcsán is csak azt sajnáltuk, hogy az Istvános Nomádtáborok alapító atyja, Horn György és a legtöbb (15) Istvános tábort megjárt Horn Gábor tanár urak távol maradtak a találkozótól.
A további csoportfeladatok során sikerült felidéznünk néhány emlékezetes történetet, megemlékeztünk néhány táboros sláger születéséről, sőt néhány örökzöldet a csapatok el is játszottak egymásnak, ami – a táborozókat ismervén egyáltalán nem meglepő módon – spontán dalolásba csapott. Ezt követően az este már csak egyféleképp záródhatott: a táborosok összekapaszkodva búcsúztak egymástól és az iskolától a „Hej, halászok” táborzáró dalával.
(A legelszántabbak júliusban Kistolmácson, a még működő nomádtáborban folytatják közös főzéssel, tábortűzrakással, énekléssel.)
