Emlékezés iskolánk hősi halott tanárára – Govrik Elemérre
Baráti Körünk az idei tanév első összejövetelén – 2017. október 9-én – az iskola jelenlegi tanáraival és diákjaival közösen emlékezett meg Govrik Elemér tanár úrról, aki 1942 augusztusában az orosz fronton halálos lövést kapott. Az év tavaszán jelent meg egyetlen verseskötete, amelyet már nem követhetett több. Kritikusai elismerő írásokban méltatták költeményeit, közöttük Szerb Antal is, aki József Attila kvalitásaihoz hasonlította a költő-tanár verseit.
Tanár úr hadba vonulása előtt tanár társainak dedikálta verseskönyvét, akik közül Bogdánffy tanár úr az 1970-es évtized végén az iskolának ajándékozta könyvét. Így jutott tudomásunkra a mű. Később Danhauser tanár úr példányát is eljuttatta felesége az iskolába.
Emlékét nemcsak az iskola fennállásának 100. évfordulójára készülő akkori tanárok őrizték, hanem Govrik tanár úr osztályának öregdiákjai is, akik az akkori tanulóifjúság számára pályázatot hirdettek Govrik tanár úr élettörténetének kutatására, verseinek elemzésére. A pályázatot Buda Mónika és Détár Ágnes IV. D osztályos tanulók nyerték meg, akik az öregdiákok 50. érettségi találkozóján beszélgethettek osztályfőnökükről. A találkozás nyomán igen értékes információkat szereztek Govrik Elemér személyiségéről, pedagógusi munkájáról. Az életút Horváth Tamásnak – az iskola jelenlegi történelem tanárának – a munkája során teljesedett ki. Fáradhatatlan kutató tevékenysége nyomán feltárult a családtörténet mellett a tanár úr sportélete, tanulmányai, személyisége és verseinek gyökerei is.
A Volt Istvánosok Baráti Köre régóta tervezte a verseskötet hasonmás kiadását azért, hogy az utókor megismerje, ápolja a költő-tanár emlékét. A szándék csak azért teljesülhetett, mert Pertl Gábor (egykori istvános tanár és diák) kitartóan pályázott különböző helyeken. Kérésünk a Magyar Művészek Akadémiáján meghallgatásra talált. Anyagi támogatásuknak köszönhetően 2017 őszén kézbe vehettük az életrajzzal bővített verseskönyv hasonmás kiadását, amelyet Horváth Tamás tanár úr mutatott be a zsúfolásig megtelt díszterem hallgatóságának.
Az előadás során a költeményekből felolvasott Tófalvi Szilvia 12. D osztályos diák, és Szerb Antal nekrológját idézte Bognár Ábel 10. C osztályos tanuló. Pedagógiai hatását tekintve is páratlan értéket képviselt Buda Mónikának – az egykori nyertes pályázó páros egyik tagjának – visszaemlékezése a több mint két évtizede készített munkájukról.
Az igen színvonalas előadást megkoronázta Dr. Govrik Klára – a költő-tanár unokahúgának – visszaemlékezése arra, hogy a családban hogyan élt a fiatalon elhunyt Elemér emléke. Horváth Tamás tanár úrnak sikerült megtalálnia Govrik Klárát, akinek hálásak vagyunk a családi fényképalbumért, mert így a verseskötet és az életrajz fényképekkel is gazdagodhatott.
A rendezvényen minden résztvevő megkapta a bemutatott könyvet, amely emléket állít a költő-tanárnak, és amelyet igyekszünk eljuttatni a versolvasó nagyközönségnek is.
Ipolyi Arnold gondolatainak jegyében:
„Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek
és ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, s kétesebb a jövő.”
