2014 októberének első szerdáján egy rendkívüli délutánt töltöttünk együtt Horváth Tamás tanár úrral. Mi, egykori „Istvánosok” naponta láttuk az iskola aulájában lévő első világháborús emlékművet. Néha meg is álltunk előtte, néztük, van-e koszorú, böngésztünk a hősi halottak névsorában és gondoltunk a háborúra. Lelkünk mélyéig azonban ezek a délutánon jutott el a véres Nagy háború emléke. A tanár úr kutatásai közel hozták azokat a tanárokat, akiknek szakmai, pedagógia pályafutását lezárta egy halálos lövedék, vagy évekre lezárta egy hadifogoly tábor.
Megrendüléssel hallgattuk a hadba vonuló diákok sorsát, ifjúi lelkesedésük, hazafiságuk gyászos végeredményét.
A tudományos igényű előadás magával ragadott bennünket. Vetített képek, korabeli filmhíradók, a harctérről küldött képes levelezőlapok, háborús nóták tették érdekessé a hallottakat.
Köszönjük tanár úr!
Azt reméljük, hogy tanítványai, a mai „Istvánosok” is érdeklődéssel és megbecsüléssel fogadják ügyszeretetét, a mindennapi munkáját átszövő hazafiságát.
