Iskolánk névadója, Szent István szobrának avatása, valóban korszakos jelentőségű, a harmadik legjelentősebb esemény alma materünk több, mint 150 éves történetében.
Talán első pillanatra meglepő, de e Szt. István szoborral itt és most, történelmet írunk. Ugyanis iskolánk – a Szt.István közgazdasági középiskola – történetének 3. legfontosabb mérföldkövéhez, történelmi pillanatához érkeztünk.
Az első, ma már történelmi évszám az iskola alapítása
- 1887. május 18. Budapest Székesfőváros törvényhatósági engedélyt adott polgári iskolához kapcsolódó, érettségivel záruló felsőkereskedelmi szaktanfolyam indításáról.
A második jelentős évszám a többszintes, hatalmas iskolaépület – mint a korabeli sajtó írja – a „Mester utcai iskolapalota” építése 1912-13-ban, Hültl Dezső híres műépítész tervei alapján és megnyitása
- 1913. szeptember 1-én, mint a fővárosi felsőkereskedelmi szakoktatás első új épülete. Alig indult meg az új épületben – akkor még csak fiúiskolában – a tanítás, kitört az I. világháború, melynek sajnos mintegy 45 akkori diáktársunk és tanárok is áldozatává váltak. Emléküket iskolánkban emlékmű őrzi.
A világháború után, 1926-ban, az akkori diákok és tanáraik, Szent István oltalmába ajánlva az iskolát, elnevezésébe felvették nagy királyunk nevét – de emlékmű, szobor nem készült.
A harmadik jelentős történelmi pillanat a mai
- 2025. május 31, amikor együtt avatjuk – mintegy másfél százéves iskolánk névadója – Szt. István királyunk szobrát – Török Richárd szobrászművész nagyszerű alkotását.
Emlékmű – Edit néni 
Az alkotóművész Török Richárd, a 20. sz második felének legtehetségesebb magyar szobrásza volt. 1954-ben született, és 1993-ban fiatalon, 38 évesen hunyt el. Bár alkotói korszaka mintegy másfél évtizedre korlátozódott, életműve mégis teljes és – kortársait is felülmúlva – meghatározó a 20. századi modern magyar szobrászatban.
Iskolánk több szállal is kötődik családjához. Édesapjához Török Bódoghoz, aki 1943-ban iskolánkban érettségizett, és innen vitte magával a sport, a kézilabda szeretetét. Később, 1947-ben kézilabda edző lett, majd 1955-78-ig a Magyar Női Kézilabda Válogatott edzője volt. Mindig újító játékfelfogásával, a legsikeresebb hazai kézilabda edzőként csapatával 308 európai és világversenyen vett részt, ahol 1965-ben arany-, 1957-ben ezüst-, 1971, 75-ben és 78-ban bronzérmet, az 1976-os Montreáli Olimpián bronzérmet nyertek. Ilyen sikersorozata azóta sem volt a magyar női kézilabda csapatnak, mint Török Bódog mesteredző idejében.
E hosszú sikersorozat háttér szereplője, a család összetartó ereje – férjét és fiát nagyívű munkáikban mindig támogató feleség és édesanya – Török BódognéEdit asszony, a mi nagylelkű mecénásunk – aki szobrászművész fiuk, Török Richárd Szt.István szobrát iskolánknak ajándékozta. Köszönet érte!
„Szüleitől a művész, sokféle tehetséget örökölt: érzékeny intellektust, gazdag érzelemvilágot, nagy munkabírást, és azt a magasba röpítő becsvágyat, ami a megoldhatatlannak tűnő feladatok megalkotására tette képessé” – idéztem ismerőit, kortársait. A művészt pályatársai is nagy elismeréssel említik, és egyedülálló jelenségnek tartják a modern magyar szobrászatban.
Valóban kivételes egyéniség volt, már fiatalon is nagy művész, olyan, aki egy században talán csak egy van, és rövidre szabott élete alatt is teljes életművet alkotott. Szobrai a klasszikus hagyományt és formákat idézik – ugyanakkor leegyszerűsítettek, modernek. Elsősorban a magyar múlt kiemelkedő történelmi alakjait formálta meg igy: Szt.Istvánt, Széchenyit, Kossuthot és Mátyás királyt – csak a legfontosabbak említve. A tudomány és a művészet kiemelkedő művelői: Liszt Ferenc, Bartók, Vörösmarty, Kölcsey, Katona József, Ady és József Attila, Móra és Kosztolányi, jelennek meg portréiban vagy egészalakos szobrain, gyakran köztéri szobrok letisztult formájában. Ugyanígy névtelen hőseink alakjai, pl. II. világháborús emlékművén, ahol a „végsőkig elkínzott borostás arc, a halott katona lezárt szeme, kereszt formát öltő csonkult karja … a krisztusi szenvedésekre emlékeztetve” jelenik meg. Török Richárd szobrai mindig a megformált alak, a személyiség teljességét bemutató plasztikák, igen gazdag életművéből csak néhányat említve.
A művész 1984-től foglalkozott Szt. István alakjának megörökítésével.1988-ban, államalapító királyunk 950. és szentté avatásának 900. évfordulójára Székesfehérvárra készített modern Szt.István bronzszobrot, ahol a megformált mellszobor talapzata, teste, egy oszlop. Az alkotáson a „fej-váll-oszlop kompozíció keresztet alkot, ugyanakkor a fej-váll egyúttal egy kard markolatát is formázza”. Az így megformált „kard és kereszt” a művész megfogalmazásában egyben szimbólumai is a nagy király személyének és államalapító munkájának.
Török Richárd klasszikus, oszlopra emelt büsztjei, mellszobrai – ahogyan Szt.Istvánszobrunk is – az ábrázolt személy lényegét hangsúlyozzák. Az oszlop – az antikvitás óta – az ember alkotta művészet fontos eleme. Klasszikus megfogalmazásban az oszlopnak is van talapzata, törzse, melyre a szobrász az alkotását emeli, sőt kiemeli.
A művész, államalapító királyunk márványoszlopra emelt mellszobrával – a szobor fölénk emelkedő alakjával – kifejezi a király erkölcsi és emberi nagyságát. Lecsukott szeme elmélyült gondolkodását, töprengéseit, emberi küzdelmeit jeleníti meg, arca ugyanakkor máig ható, időtlen méltóságot is sugároz.
E Szt. István szobrot – a művész kortársa és tisztelője – Osgyányi Vilmos kőszobrász restaurátor, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, mint emlékművet állította fel iskolánkban.
Török Richárd alkotóművész neve, a szobor talapzatának jobb oldalán aranybetűkkel van felvésve.
Nagyjaink – akik közé művészetével ő maga is felemelkedett – szobrait, szoborba foglalat alakjait itt hagyta nekünk, örökre!
Áldás poraira!
Dr. Anka Mária muzeológus, művészettörténész, a Szent István Szakközépiskola volt diákja
