Egy interjúsorozat hatodik kötetéhez – Lépcsőfokok

Megjelent a VIII. Országos Istvános Találkozóra a régi diákokkal készített interjúkötet, a Lépcsőfokok VI. kiadványa. Ebben a könyvben szerepelnek:

  • Anda Péter és Tamás (a két Csoncsi)
  • Böde János és Böde Péter
  • Dósa Richárd
  • Farkas László
  • Fejes Csaba
  • Fejes Éva
  • Füzes Gábor
  • Kovács Endre
  • Lascsik Attila
  • Lőrincz József
  • Matúz Krisztián
  • Megyes Jenő
  • Nagy Anna
  • Szekeres Ferenc
  • Thaisz Ágnes

Iskolatársaink életútját tartalmazó igényes könyvet dr. Benedek András egyetemi tanár, tanszékvezető professzor mutatta be az alábbiakkal:

 

Szimbolikus a sorozatcím, mindnyájunkat megérinthet

elindulni egyet jelent azzal, hogy a világ kitárul, s ez a kisgyermekkor egyik legnagyobb csodája…

Képletesen “fellépni”, szintén sok értelmezéssel bírhat: közösség előtt szerepelni, avagy magasba törni – perspektívát, távlatokat látni.

Ebben a kitárulásban, magasra törekvésben képletesen és valóságosan is alapot és normát teremthet az iskola, szerepe az újabb és újabb szintek elérésében meghatározó. Természetesen sokféle módon lehet magasabbra jutni, képletesen praktikus a létra, de nem kockázat nélküli szédítő és gyors csigalépcső, de aki járt minaret tetején, tudja jól, hogy nem egyszerű az út, sem felfelé sem lefelé.

Fontos a lépcsőház, amely képletesen lehet akár egy intézmény, hiszen nem mindegy hogy miként és hova haladunk a lépcsőn? Gondolkodjunk képekben, szemünket behunyva:

  • Kisgyermek – négykézláb kúszva kapaszkodik egyre feljebb.
  • Fiatal – lendületesen több fokot átlépve száguldva megállás nélkül tör a magasba.
  • Idősebb – a célt mérlegelve, erejét beosztva halad
  • Szépkorú – megfontoltan keresve az alternatívát, ha lehet inkább lifttel…, illetve a kihívást mérlegelve, meg-megpihenve…

Nos, az új, éppen 200 oldalas kötetnek az elektronikus vázlatát bő héttel ezelőtt megkapva, azt átlapozva, mindenek előtt köszönet a kötet megálmodóinak és megvalósítóinak.

A gondos szerkesztőnek és az interjúk kérdezőjének, Béki Gabriellának, az arculati terv kialakítójának, Csáky Lajosnak. Elismerés illeti szép munkájukért a borítófotó és a fantasztikus épület- és enteriör fotók készítőit, Walter Pétert és Forster Dórát. Rendkívül színvonalas munkát végzett Erdei Károly a nyomdai előkészítésben és köszönet illeti a Pharma Press nyomdát a kivitelezésért.

Az Előszót követően 15 ígás, egy-egy interjút leíró  beszélgetés olvasható a kötetben. Sokszor a cím egy-egy sajátos idézet, tekintsük mikor-tartalomnak, ami magában hordozza a lényeget, érzékeltetve csepp vízben a tengert. Csupán néhány címet villantok fel:

  • A leghűségesebb Istvános
  • “…Itt voltam fesztelen, nyugodt biztonságban”
  • “Mindig van B variáció”
  • “kellenek a kompromisszumok az életben”
  • “…Olyasmivel akartam foglalkozni, amit imádok…”
  • “A rap-színtiszta élvezet”

Az olvasót megérinti az az esszencia, mely a beszélgetések által lehetővé teszi az egyéni életutak érzékeny rezdüléseinek, kérdések és a válaszok által történő bemutatását. Első benyomásom az volt, lapozgatva az írásokat, tegyék meg ezt Önök is, és úgy, hogy gondoljanak bele, majd erről nyilvánosan kell majd szólni, ez van most!

Miért én? Aki bolyais vagyok, szintén erősen kötődöm egy karakteres, az Önökéhez hasonló történetű középiskolához. A Bolyi Gimnáziumban majd Szakközépiskolában voltam középiskolás, s lettem elektronikai műszerész. Ugyanott voltam mérnöktanár – a szakképzéshez egyre inkább kötődő, és ott váltam a pedagógia tárgyából a pedagógia művelőjévé, majd a Műegyetem Műszaki Pedagógia Tanszékének professzorává. Nos, a választ, Szabó Balázsné örökös tiszteletbeli elnök-asszony, nekem már több évtizede Gizike, mondata az Előszóból adta meg:

“Érdekes, értékes pedagógia tartalommal bőven megáldott beszélgetéseket tartalmaz ez az új Lépcsőfokok kötet is… szép példák sorjáznak arról, hogy az egyszerű munkáscsaládokban nevelkedett fiatalok tehetségükkel, szorgalmukkal hogyan emelkedtek fel a szellemi munka világába, olykor annak legmagasabb fokára…”

Milyenek is a fejezetek? Portrék – két fénykép és közte jó néhány évtized, esetenként akár egy fél évszázad, melynek történetét műfajilag az interjú foglalja keretbe. Kitűnő kérdések – őszinte, filozofikus, de ugyanakkor a személyes történet varázsát is jól érzékeltető válaszok, tanulságos gondolatok.

Hihetetlenül színes ez a történeti szemelvény-sorozat, érzékeltetve az elmúlt évtizedek sajátos társadalmi fejlődését az oktatási folyamatok és pályaképek változását. A sorok különbözőek, a sikerek és kudarcok egyaránt megjelennek, érzékeltetve a küzdelmet, az emberi sors törvényszerűségeit. Egy valamiben ugyanakkor közösek az írások: az elindulás, a normákhoz való viszonyulás vonatkozásában az I. István, legyen szó technikumról, szakközépiskoláról vagy éppen most szakgimnáziumról, emberi sorsokat formáló hatása közvetlenül és közvetve is egyértelműen érzékelhető. Idézhetnék a sok-sok tanulságos emberi történetből, de nem teszem, vegyék Önök is kézbe e kötetet és azt lapozgatva ismerkedjenek meg a “hősökkel”.

Szimbolikus a kötet 22. záró oldala is, melyen Gábor István alkotásának, az iskola dísztermében található 1987-ben felavatott Szent István emlékfal igényes ismertetését olvashattam. I. István személyiségének, valamint a feudális gazdaságot megteremtő uralkodó jellegzetességeinek (pénzverés, pénzgazdálkodás, adózás, vámok, vásárok, kereskedelem) ábrázolása akár egy szakmaiságot is kifejező képi záró üzenetnek is értelmezhető. Végül az iskola és a lépcsők metaforikus jelentését érzékeltetve Kányádi Sándor soraival fejezem be e rövid könyvismertetőt:

“…isten- s embercsapása

mi minden volt

s mi jöhet még

ünnep előtt

ünnep után

addig vagyunk-leszünk

amíg a lépcsők bennünk is

vásnak-vénülnek

s újulnak a falak amíg

halljuk a csengőt

s benne a tengert”

Kányádi Sánor Öreg iskola ünnepére (1981)

 

Jó olvasást, további sikereket első istvánosok!

 

A LÉPCSŐFOKOK VI. kötete megszerezhető az iskola portáján keresztül előzetes telefon után – 06/30/397-7906

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.